2014. május 25., vasárnap

5. rész

Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt. Remélem elnyeri majd a tetszésetek. :)
De arra kérlek titeket, hogy ha olvassátok a blogot, hagyjatok megjegyzést, hogy tudjam érdemes e még folytatnom. Köszi :* Két komi után jön a folytatás ;) 

Reggel ismét a telefonom ébresztőjére keltem. Fáradtam fordultam át a másik oldalamra, de amikor hirtelen belém csapott a felismerés, hogy ma újra láthatom Harryt, rögtön kipattantak a szemeim és számomra rekord idő alatt készültem el. A konyhában anya épp tojásrántottát készített.
-Szia.-köszöntem mosolyogva és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia. Mi ez a jó kedv?-nevetett.
-Egyszerűen csak jó hangulatom van.-válaszoltam miközben leültem az asztalhoz egy tál müzli kíséretében.- Na és hogy haladsz a munkával?
-Nagyon jól. A fiúk stylistjával nagyon jól haladunk. Viszont holnap reggel ötkor indul a gépen Párizsba, arra a megbeszélésre amit múlt héten említettem neked. És csak jövő hét kedden jövök haza.-mondta szomorúan.
-Tényleg.-szomorodtam el én is.-És igen, megleszek.-ekkor csöngettek. Tudtam, hogy Harry az, ezért mielőtt még anya kapcsolt volna, hogy ajtót kell nyitni felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt.
-Harry!-ugrottam a nyakába. Kicsit váratlanul érte, de rögtön derekak köré fonta kezeit.
-Szia Kicsim!-kicsit elhúzódott, de csak annyira, hogy a szemembe nézhessen majd ajkait az enyémekre helyezte.-Mehetünk?
-Rögtön.-beszaladtam a táskámért, elköszöntem anyutól és felhúztam gyors a cipőm.-Mehetünk!-nevettem. Miután becsuktam az ajtót, Harry összekulcsolta az ujjainkat.
-Mit csináltok ma a fiúkkal?-kérdeztem mikor beültünk a kocsiba.
-Ööö... egy óra múlva mennünk kell stúdiózni, de az max 2 óra lesz, szóval nem sok mindent.-kacsintott.-Mikor végzel?-kérdezte már a suli előtt parkolva.
-Fél kettőkor csengetnek ki az utolsó órámról.
-Akkor itt leszek érted.-jelentette ki mosolyogva.
-Haza tudok sétálni. Nem akarom az idődet beosztani.-magyaráztam. Tényleg nem akartam, hogy miattam ugráljon. Biztos neki is van dolga.
-Mondtam, hogy stúdió után szabad vagyok. És a szabadidőmet pedig veled szeretném tölteni, mert a barátnőm vagy.-egy lágy csókot lehelt a számra majd az arcomra.-Szeretlek!
-Én is szeretlek Harry! Akkor ugyan itt.-adtam még egy puszit az arcára, majd kiszálltam a kocsiból és néztem ahogy elhajt.
Sue már a szokásos helyen várt ahol reggelente találkozni szoktunk.
-Jó reggelt!-mosolygott.-Mi van köztetek?
-Neked is. Hát..... együtt vagyunk!-mondtam miközben a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset.
-Ááááá! Gratulálok!-sikítozott és a nyakamba ugrott. Erre minden körülöttünk álló ember felfigyelt és úgy néztem minket, mintha valami nagy látványosság lennénk.
-Ss. Mindenki minket néz.-nevettem miközben barátnőmet hámoztam le magamról.- És kérlek senkinek ne mond még erről semmit.
-Rendben. Menjünk órára!
Első óra biosz volt. Sueval a leghátsó padban foglalatunk helyet, Emma és Kyra mögött. Róluk annyit kell csak tudni, hogy nagyon kedvesek, de ha te nem szólsz hozzájuk nem beszélnek veled, mert szégyenlősek. Ja és nagy Directionerek.
-Láttad a mai újságot?-kérdezte Emma Kyratól.
-Nem. Miért?-kérdezte.
-Harry Stylesnak megint új barátnője van.-lengette az újságot Emma barátnője előtt.
-Megnézhetem?-kérdeztem kedvesen Kyratól.
-Ö.. persze.-nyújtotta.
Visszaültem Sue mellé és ölembe vettem az újságot úgy hogy ő is lássa. A címlapon virítottunk Harryvel, mikor kézen fogva mentünk vissza a kocsihoz tegnap este. Hál' Istennek nem látszik az arcom, mert ép hátra fele nézek. De ha jobban megnézed a képet így is felismerhető vagyok.
-Nem hiszem el!-sóhajtottam szomorúan, mire Emma hátra fordult.
-Mi a baj Hope?-kérdezte aggódva.
-Nincs semmi baj csak most látom, hogy nincs itt a füzetem.-hazudtam gyorsan.
-Akkor jó.-küldött felém még egy mosolyt és visszafordult.
-Te vagy ugye?-kérdezte suttogva Sue, mire én csak egy aprót bólintottam. Szerencsére végre bejött a tanár és elkezdte az órát. Bár nem tudtam figyelni, mert egész végig a cikk kattogott az agyamban. Nem tudom miért kerítek ennek ilyen nagy feneket, de nem tudok csak úgy elsiklani felette. Elővettem a telefonom a zsebemből és a pad alatt írtam egy SMS-t Harrynek.
"Szia, :) Láttad az újságot? x"
Rögtön jött is rá válasz.
"Szia kicsim! Igen., és ne aggódj! Minden a legnagyobb rendben már! :*"
"Köszönöm! <3"
Az óra további részében Sue-val és Emmáékkal üzeneteztem. Ahogy elnéztem egyikünket sem érdekelte mit mond a tanár.
-Nyilvánosságra hozzátok a kapcsolatotokat?-kérdezte Susie már a szekrényünknél állva.
-Igazság szerint erről még nem beszéltünk. Meg még minden nagyon friss.-válaszoltam.-Na és te hogy állsz pasik terén?-húzogattam a szemöldököm.
-Most nincs senki. De majd tájékoztatlak ha valaki van.-kacsintott.-Ráérsz ma délután?
-Ne haragudj, de már megbeszéltük Harryvel, hogy együtt töltjük a délutánt. Sajnálom.
-Nincs semmit baj!-mosolygott.-Akkor holnap? És ha Harry nem akar egyedül hagyni, hozd őt is.
-Megbeszéltük és imádlak!-jó szorosan megöleltem és ekkor megszólalt a csengő.

-Szia Sue! Majd hívlak!-köszöntem és egyenesen a parkoló felé vettem az irányt. Egyből megláttam a fekete Range Rovert.
-Szia. Milyen napod volt?-kérdezte miután egy lágy csókot lehet a számra.
-Szia. Tűrhető... neked?
-Szokásos. Fiúkkal kissé kiidegeltük a managert de ezen mi csak nevetünk.-kuncogott és elindította a kocsit.-Mehetünk hozzánk?-csak egy aprót bólintottam hatalmas mosollyal a számon.-Minek örülsz ennyire Hope?
-Nagyon nyálasan hangzik ha azt mondom, hogy neked?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Egyáltalán nem.-jobb kezem ráhelyezte a sebváltóra, majd rá tette a kezét. Én csak mosolyogva figyeltem amit csinál.-Így jobb.-jelentette ki csibészes mosollyal. Úgy imádtam amikor ezt csinálja.
-Otthon van mindenki?
-Senki nincs otthon.Liam, Louis és Zayn barátnőzik,Niall pedig a haverokkal lóg. Szóval csak mi ketten leszünk. Akarsz nézni egy filmet?
-Igen!


2014. május 16., péntek

4. rész The date

Sziasztok! Meg is hoztam az új részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket :* 

Amint hazaértem ledobtam a táskám az ágyamra és beálltam a szekrény elé, hogy keressek valami ruhát. A választásom egy fekete topra, egy színes szoknyára és egy hozzá illő fekete topánkára esett. Ez volt az egyik kedvenc szerelésem. Igaz, anya divattervező és rengeteg ruhám van, de megvannak azok amelyeket a legjobban szeretek. Általában ezeket is hordom. Miután szépen kiterítettem az ágyra a ruhákat, elmentem zuhanyozni. Mint általában, most is fél órát álltam a víz alatt és élveztem ahogy a vízcseppek kényeztetik bőröm. Majd lassan rávettem magam, hogy kimásszak a zuhanyrózsa alól és kezdjek el készülődni. Hajamat megszárítottam és hagytam, hogy lágy hullámokban a vállamra omoljon. Ezután nekiálltam sminkelni. Szempillaspirált, egy leheletnyi pirosítót és a kedvenc epres szájfényemet tettem magamra. Miután késznek nyilvánítottam magam, felöltöztem és elégedetten néztem meg a végeredményt a tükörben.
Ránéztem az órára és csak ekkor láttam, hogy még van fél órám míg Harry jön. Szóval gondoltam leülök egy kicsit tvt nézni. Éppen egy zenecsatornát néztem - mint mindig- amikor meghallottam egy ismerős dallamot. Amikor megláttam az 5 fiú arcát akaratlanul is mosoly kúszott az arcomra és melegség töltött el. Hihetetlen, hogy két nap alatt mennyire megszerettem ezt az 5 idiótát. Viszont amikor Harryt vette közelről a kamera még jobban elmosolyodtam. Tudtam, hogy kicsit többet érzek iránta, mint barátság, de ezt még magamnak sem akartam bevallani, nehogy elrontsam a barátságunkat. Bár ha jobban belegondolok elhívott randizni. Talán ő is ugyanígy érez, mint én. Vagy csak én is egy futó kaland lennék? Nem akarok ítélkezni, de annyit hallottam Harry nőügyeiről... viszont én eddig nem ilyennek ismertem meg. Töprengésemből a csengő riasztott fel. Azon nyomban felpattantam a kanapéról és kinyitottam az ajtót.
-Szia.-köszönt Harry hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia Harry.-mosolyogtam.
-Mehetünk?-nyújtotta felém a kezét.
-Persze. -fogadtam el.
-Na és hova megyünk?-kérdeztem immár a kocsiban ülve.
-Az meglepetés.-kacsintott.
-Ugye nem fogod elmondani, akkor sem ha egész úton ezzel nyaggatlak?-kérdeztem, bár előre tudtam a választ.
-Ahogy mondod.-kuncogott.-De ne aggódj! Nem sokára ott vagyunk.

-Csukd be a szemed.-utasított kedvesem, mikor leállította a motort.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Csak bízz bennem. Kérlek.-tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, és ennek már nem tudtam ellenállni. Engedelmeskedtem neki. Derekamnál fogva vezetett valamerre. -Kinyithatod!
Egy kis tisztáson voltunk, ami körbe volt rakva lámpásokkal és a közepén egy pokróc volt leterítve egy kosárral.
-Piknikezni jöttünk?-kérdeztem izgatottan.
-Igen. Gyere.-megfogta a kezemet és leültünk egymással szembe a pokrócra. Kinyitotta a kosár tetejét és felsorolta miket hozott.- Hoztam szendvicset, csokit, gyümölcsöt és üdítőt. Remélem szereted őket.
-Igen. Ha ez megnyugtat mindent megeszek, csakúgy mint Niall.-nevettem. Mire ő megkönnyebbülten sóhajtott. Nekiláttunk az evésnek, s közben mindketten meséltünk magunkról olyan dolgokat amik még nem hangzottak el a két napban. Majd Harry az ölébe húzott és átkarolt. Ez kicsit meglepett, de cseppet sem bántam. Sőt! Repestem az  örömtől. Pár percig így ültünk csendben és az eget kémleltük, amelyen időközben megjelentek a csillagok. Egyszer csak Harry szembe fordított magával és mélyen a szemembe nézett, kezeimet pedig nagy tenyerével közrefogta.
- Őszinte leszek veled, Hope.-kicsit megijedtem. Vajon mit akar mondani?- Tudom, lehet gyors ezt így két nap ismerettség után kijelenteni, de szeretlek. És nem csak mint barátot. Ezért is hívtalak el egy randira. Még sosem éreztem így egyetlen lány iránt sem. Lehet, hogy ez nyálas, meg gyors neked, de szerettem volna elmondani mit is érzek irántad.-mondta lassan, miközben folyamatosan arcomat fürkészte.
- Én is szeretlek Harry. Nagyon is.- mosolyogtam miközben még mindig egymás szemébe néztünk. Várt egy kicsit, majd megszólalt.
- Megcsókolhatlak?- kérdezte félénken. Akaratlanul is elmosolyodtam és csak bólintottam egy aprót. Egyik kezét állam alá tette és óvatosan feljebb emelte fejem, majd száját az enyémre helyezte. Ajkai édesen becézgették enyémeket. Kezeimmel hajába túrtam, miközben ő a hátamat simogatta és így próbált még közelebb húzni magához. Miután ajkaink levegőhiány miatt elváltak, szorosan átölelt és állát a vállamra tette.
-Hope, lennél a barátnőm?-suttogta a fülembe.
-Igen Harry. Leszek a barátnőd.- mondtam majd hozzábújtam
-Köszönöm.-mondta és egy lágy csókot lehet ajkaimra.-Egész éjjel itt tudnék ülni veled, de kezd hideg lenni és neked holnap suli van.-biggyeszette le száját.
-Rendben.-kimásztam az öléből és felálltam. Ő is követte a példám és összekulcsolta ujjainkat.

-Tudod Harry, nekem te vagy az első barátom.-mondtam már a kocsiban ülve.
-Tényleg?-csodálkozott.-Pedig ilyen szép lányért azt hittem sorban állnak a férfiak.-bókolt én pedig éreztem, hogy arcom vörös lesz.
-Igen.-válaszoltam. Majd beállt a csend a kocsiban. De nem az a kínos, hanem az a nyugodt.
-Holnap is elvihetlek a suliba?-kérdezte Harry csillogó szemekkel már a kapunk előtt állni.
-Igen.-mosolyogtam és belenéztem nagy zöld szemeibe.
-Akkor hétre itt vagyok érted.-mondta és lágyan megcsókolt.Ám az idilli pillanatnak anya vetett véget, mikor kocsijával befordult a felhajtóra.
-Mennem kell.-húzódtam el.-Reggel találkozunk. Szia Harry.-küldtem egy puszit a levegőben.
-Szia Hope!
Becsuktam magam mögött az ajtót, és vártam anyut, hogy ő is bejöjjön a házba. Ez pár perc múlva meg is történt.
-Hope..... mi van köztetek Harryvel?-kérdezte kedvesen.
-Együtt vagyunk.- jelentettem ki mosolyogva.
-Mióta?-az ő arcára is mosoly húzódott. Anya mindig is azt mondta, hogy annak örül ha én is boldog vagyok. És most láthatta, hogy kicsattanok a boldogságtól.
-Ma.-nevettem.-Szóval még nagyon friss minden. De most ne haragudj megyek aludni. Nagyon elfáradtam ma. Jó éjt anyu!-nyomtam egy puszit az arcára és felbaktattam a lépcsőn.
Fáradtan dőltem be az ágyba és pillanatok alatt álomba merültem.

2014. május 13., kedd

3. rész Would you come with me for a dinner?

Itt az új rész! :)
Bocsi, hogy majdnem egy hónapot kellett várni rá, de nem volt időm írni.. és ihletből is kifogytam egy kissé... Viszont boldog vagyok, mert az oldal elérte a 300+ megtekintést *-*
És nem tudom nem megemlíteni az első komizót!Köszönöm! :)
Ez a rész viszont kicsit rövidebb lett, de a következőt ígérem, megpróbálom hosszabbra írni. ;) Jó olvasást! :D 


Másnap a telefonom csörgésére ébredtem. Lusta voltam kinyitni a szemem, ezért gondoltam hagyom, majd ha olyan fontos neki később visszahív.
-Az Isten szerelmére! Hope vedd már fel a telefonod!-rivallt rám Sue.
Csukott szemmel kiszedtem a párnám alól, majd meg sem nézve ki hív, felvettem.
-Haló?-szóltam bele jó sok életkedvvel.
-Hú de fáradt valaki! Szia kincsem.-szólt bele anya.
-Bocs anyu, csak most keltem fel...
-Bocsi, hogy felkeltettelek. Csak annyit szeretnék kérni, hogy kettőre kérlek érj haza.
-Oké. De most megyek. Szia.
-Szia.-bontotta a vonalat.

-Bocs Sue. Bár már 11 van, szóval én felkelek.-mondtam és felkeltem a matracról.
-Semmi gond.Kilyukad a gyomrom.-nyavalygott.-Lemegyek csinálok reggelit.
Amíg Susie lent volt én felöltöztem és rendbe szedtem magam. Majd mikor kész lettem csatlakoztam hozzá.
Megreggeliztünk, utána egy kicsit beszélgettünk még, aztán elindultam haza, hogy kettőre otthon legyek.

~este~

Éppen a matek házimat írtam mikor jött egy SMS-em Harrytől. Ezen kicsit meglepődtem, de ugyanakkor nagyon örültem neki.
                Szia! Holnap este ráérsz? H. x
Egy darabig gondolkodtam, hogy van e valami dolgom holnap, végül visszaírtam neki.
             Szia. Igen. Miért? Hope x
Vártam, hátha visszaír, de nem tette. Miután nagy nehezen megírtam a leckémet, bedőltem az ágyba és próbálta elaludni. Igaz, nem sok sikerrel. Ugyanis mikor már félig aludtam elkezdett csörögni a telefonom. A kijelzőn Harry neve villogott. Megnyomtam az zöld gombot és vártam, hogy valaki beleszóljon.
-Szia Hope! Bocsánat, hogy nem írtam vissza, de betoppant Paul és beszélni akart velünk.-mentegetőzött.
-Szia. Semmi baj.
-Szóval.... csak azt szeretném kérdezni, hogy van e kedved holnap este eljönni velem vacsorázni?
-hangja most kicsit halkabb volt.
-Igen, van.-mondtam teljesen nyugodt hangnemben, de igazából ugrálni tudtam volna örömömben.
-Rendben. Akkor ha hétre ott vagyok érted az úgy jó neked?
-Tökéletes. És Harry? Mennyire öltözzek ki?-kérdeztem kissé félénken.
-Nem kell kiöltözni. Csak legyén olyan, mint szoktál. Viszont most mennem kell, mert Louis videó játékozni  akar, és nem hagy békén.- muszáj  volt nevetnem azon, ahogy mondta.- Hé! Nem nevet, együtt érez!
-Értettem főnök! Akkor jó szórakozást! Szia!
-Szia Hope!
-letette.
Ezer wattos mosollyal az arcomon tettem le a telefont az éjjeli szekrényemre. Harry elhívott vacsorázni! Most nagyon, de nagyon boldog vagyok. Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba.

Reggel az órám hangos csipogására keltem. Egy újabb unalmas hétfő reggel. Nem tudom elmondani mennyire nem szerettem iskolába járni. Az egyedüli normális ember az évfolyamon Sue volt. Persze ez az én magánvéleményem.
Kikászálódtam az ágyból, elvégeztem a reggeli teendőimet, és teljes "harci szerelésben" mentem le a konyhába reggelizni. Anya már rég elment itthonról.... Ez a napi rutin. Reggel mielőtt felkelek elmegy, és este későn ér haza. Alig találkozunk. Viszont, ha van egy kis szabad ideje, azt velem tölti.
Mikor befejeztem a reggelimet, magamra kaptam a dzsekimet és indultam iskolába. Alig sétálhattam öt perce, amikor egy fekete autó lelassított mellettem és egy ismerős hang szólt nekem.
-Jó reggelt Hope! Mi járatban erre?
-Szia. Iskolába tartok.-mosolyogtam.- Te?
-Stúdió. Több mint egy hónapja majdnem minden nap, ott vagyunk.-mondta enyhe undorral a hangjában.- Amúgy szabad egy fuvart a hölgynek?
-Nem lesz belőle baj? Úgy értem, ha meglátnak velem....-Igen, ez az amitől kicsit tartottam. Egyből erről pletykálnának.
-Nem! Amúgy is! Ma randid van velem, szóval teljesen mindegy, hogy meglátnak e vagy sem.-mondta határozottan.
-Ebben az esetben, elfogadom.-mondtam mosolyogva miközben kinyitottam a nagy terepjáró ajtaját és beszálltam Harry mellé.
-Melyik gimi?
-Lincoln. És köszönöm.-mosolyogtam.
-Az nem itt van a közelben. Képes lettél volna elgyalogolni addig?-kérdezte ledöbbenten.
-Persze. Nem is nagyon van más választásom. Kocsim nincs, tömegközlekedéssel meg nem jutnék oda időben.-magyaráztam.
-Oh...-sóhajtott.
Az út további része csendesen telt. Csak a rádió szólt. Amikor odaértünk az sulihoz, Harry leparkolt az iskola előtt.
-Köszönöm szépen.-mondtam félénken.
-Semmiség. Akkor este.-simított végig az arcomon miközben levakarhatatlan mosoly ült az arcára.
-Este.-csak ezt a szót tudtam kinyögni nagy nehezen, miután belenéztem gyönyörű szemeibe. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Még egyet köszöntem neki, majd elindultam a bejárat felé.
-Szia Hope!-köszönt nyávogós hangján Ashley, az osztály barbie babája.
-Heló.-mondtam "jó sok életkedvvel" a hangomban.
-Ki hozott ma? Olyan ismerős volt távolról.-magyarázta. De egyáltalán mi köze van hozzá, hogy ki hoz engem iskolába? Már nem azért...
-Az egyik barátom.-mondtam tömören. Nem akartam mondani, hogy Harry...
-Hope!-kiáltott Sue.
-Sue! Szia! Mizujs?- egy nagy kő esett most le a szívemről, hogy nem kellett tovább beszélgetnem Ashleyvel.
-Szokásos.-mosolygott.-Na és veled? Jól láttam, amit láttam?-húzogatta a szemöldökét.
-Mit is láttál?-kérdeztem.
-Hogy vele jöttél.-  ezeket a szavakat halkan mondta,hogy csak én halljam, mert Barbie még mindig ott állt mellettem és fülelt.
-Ja?! Hogy az! Igen.-mondtam halál természetesen.Ekkor megszólalt a csengő.-Menjünk.
Az első óra történelem volt. Nem kell részleteznem mennyire érdekelt mindenkit az első világháború..... Bár próbáltam odafigyelni és jegyzetelni, nem annyira sikerült. Az óra felénél egy galacsin talált fejbe. Próbáltam minél halkabban kibontani, hogy a tanár ne vegye észre, s mikor sikerrel jártam a pad alatt olvasni kezdtem.
"Mesél csak! Mi volt H-val? :) S xx"
Megfordítottam a lapot és válaszoltam rá.
"Reggel összefutottunk, és elhozott. Amúgy este randim van vele. :D De majd szünetben megbeszéljük. H x "
A nap többi része borzasztó unalmasan telt. Matekból témazárót írtunk, bioszból meg feletették a fél osztályt.
Viszont egy jobban közeledett az este, amit alig vártam. Hiszen randim van Harryvel.