2014. július 6., vasárnap

7. rész

Több mint egy órát beszélgettünk a teraszon ülve. Harryvel nagyon jól el lehet beszélgetni, mert minden témában nyitott. Majd egy idő után csak csendben ültünk összebújva és néztük az akkor már fekete, csillagokkal teli égboltot.
-Tudom, hogy még csak pár napja vagyunk együtt, de szeretnék erről beszélni.-szólalt meg Hazz olyan 10 perc elteltével.- Mármint arról, hogy mennyire tartsuk titokban a kapcsolatunkat.-árgus szemekkel figyelte az arcomat. Őszintén szólva ezen még nem gondolkodtam. Bár ugye ma Sue is rákérdezett.- Legszívesebben szétkürtölném az egész világnak, hogy Te vagy a barátnőm, de nem akarlak kitenni a médiának, meg az esetleges utálkozó üzeneteknek a közösségi oldalakon...
-Várhatunk még egy kicsit vele?-kérdeztem féléken.-Kicsit félek.
-Ahogy szeretnéd kicsim.-puszilt bele a hajamba.-Itt maradsz nálunk éjjel?
-Nem is tudom.... meg anya nem tudom mit szólna hozzá.
-Kérlek! Csak alszunk!-jelentette ki mosolyogva.
-Jó, de te közlöd anyuval.-nevettem és megöleltem.-Én addig felhívom Sue-t.-Úr Isten! Teljesen kiment a fejemből. Hiszen megígértem neki, hogy ma találkozunk.
Kipattantam Harry öléből és villám gyorsasággal tárcsáztam barátnőm számát. Két csengés után fel is vette.
-Susie kérlek ne haragudj rám! Teljesen kiment a fejemből!-zúdítottam a nyakába köszönés nélkül a bocsánatkérésemet.
-Nyugi Hope! Nem haragszom. De tudnod kell, hogy nem esett jól, de nem haragszom! Viszont ezért az egész szombatot velem kell töltened.
-Értettem főnök! De most mennem kell. Holnap reggel találkozunk. Szia.
-Szia.-majd bontotta a vonalat.
A következő pillanatban Harry hátulról átölelt.
-Anyukád nehezen, de megengedte.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Mit mondtál neki?
-Biztosítottam arról, hogy minden rendben lesz és, hogy holnap időben beérsz a suliba.
-És reggel még be kell menjünk hozzánk tiszta ruháért meg a könyveimért oké?
-Oké.-derekamnál fogva közelebb húzott magához, és már szánk majdnem összeért mikor Louis kopogás nélkül berontott a szobába mi pedig egyből szétreppentünk.
-Oppsz. Szia Hope! Bocsi csak szólni akartam, hogy hoztunk kaját... de akkor nem is zavarok.-azzal magára csukta az ajtót.
-2 perc és megyünk!-kiáltott utána Harry.- Ne haragudj!-nevetett, majd ajkait az enyémekre helyezte és egy lágy csókot adott.-Menjünk enni.

A fiúk a Nando'sból hoztak enni. Már értem Niall miért szeretni annyira azt az éttermet. Miután mindenki teleette magát, drága Louisunk kitalálta, hogy üvegezzünk. Persze, hogy a fiúk közül mindenki rajongott az ötletért.
-Mielőtt elkezdjük a játékot!-szólalt fel Nialler.-Mindenki megígéri, hogy amik itt történnek vagy elhangzanak köztünk maradnak!
-Ezt mindig megfogadjuk.-súgta a fülembe Harry úgy, hogy csak én halljam.
-Ígérjük!-mondtuk ki egy emberként.
Először Niall pörgetett és Louisnál állt meg az üveg.
-Na Boo Bear. Felesz vagy mersz?
-Ez egyértelmű...... Merek!
-Akkor mondjuk vedd le a farmerod és úgy fuss egy kört a ház körül. És nem takarhatod magad.-nevetett gonoszan az Ír manó.
Nagy megdöbbenésemre Louis meg is tette. Ezután ő pörgetett és az üveg nálam állt meg.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.-kicsit tartottam tőle, hogy mit fognak kérdezni.
-Mikor csókolóztál úgy igazából először? Nem a szájra puszit értem.-nevetett.
-Két napja.-vallottam be szégyenlősen, és éreztem, hogy az arcom rögtön piros árnyalatot ölt. A fiúk pedig kicsit meglepődötten néztek, de aztán kapcsoltak és folytattuk a játékot. Szépen lassan mindenki sorra került és cikibbnél cikibb feladatokat és kérdéseket tettünk fel egymásnak. Viszont egy idő után meguntuk és csak beszélgettünk a fiúkról. - Hé Hope! Mit szólnál ha egyik nap találkoznál Eleanorral. Biztos nagyon jól kijönnétek.-vette fel az ötletet Louis én pedig egyből belementem. Amennyit meséltek meséltek róla kiköpött Lou csak lány változatban. Szerintem jól ki fogunk jönni.
Fél óra múlva pedig már mindenki elvonult a szobájába.
-Harry kaphatok valamit amiben aludni tudok?- még csak most esett le,hogy nincs semmi más ruhám azon kívül ami most van rajtam.
-Persze. Odaadom az egyik pólóm.-mosolygott majd kivett egy fekete  Ramones feliratú pólót és átnyújtotta.
-Köszi.-majd a pólóval együtt bevonultam a fürdőbe és ruhát cseréltem. Mivel nem volt más választádom ezért csak a póló és a fehérneműm maradt rajtam.
Lassan kisétáltam a szobába és letettem az egyik székre a ruhám. Harry hanyadt feküdt az ágyon és a telefonját nyomkodta.
-Gyere!-pacskolta meg a mellette lévő helyet. "Szót fogadtam" neki és bemásztam mellé. Leoltotta a làmpát,majd közelebb húzott magához és finoman átölelt.
-Jó éjt! Szeretlek Hope!-suttogta a fülembe így éreztem meleg leheletét a nyakamon amitől kirázott a hideg.
-Én is szeretlek Harry!

2014. június 3., kedd

6. rész

Sziasztok! :)
Most kicsit sok időbe tellett megírnom a részt, mivel mindenki most íratott velünk TZ-ket a legnagyobb örömünkre. Szóval sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok és, hogy most csak egy rövidke résszel jelentkeztem, de a következő ígérem, hosszabb lesz! ;)
Jó olvasást! :D


Több mint egy órába tellett eljutni a direction házig, mert dugóba keveredtünk. De még sem bántam, mert ezt az időt is Harryvel tölthettem.
-Fáradjon beljebb Miss. Ross.-invitált be a házba Hazza.
-Köszönöm Mr. Styles. Ön igazán udvarias.-nevettem.
Felakasztottam a kabátomat, de mielőtt megfordultam volna két kar fonódott a derekam köré. Fejét vállamra hajtotta, majd elkezdte puszilgatni a nyakam. Éreztem, hogy a pulzusom az egekbe szökik.
-Olyan jó illatod van.-mondta mielőtt szembe fordított magával és egy szenvedélyes csókot adott. -Gyere. Keressünk valami filmet.
Harry odament a polchoz, levett egy tokot amiben gondolom a filmek voltak, majd leült mellém.
-Úú nézzük meg a Három méterrel a felhők felettet. Légyszi!-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Rendben. Azt még úgy sem láttam.
-Nem?
-A fiúkkal inkább horrort szoktunk nézni. Bár annak az a vége, hogy Zayn és Louis egész éjjel nem mernek aludni.-nevetett.
-Nee-nevettem.
-Csináljak poprcornt? Asszem még van egy csomag. Mindjárt megnézem. Addig indítsd el a filmet.-kacsintott majd kiment a konyhába. Úgy is tettem. Pár perc múlva egy nagy tál popcornnal tért vissza barátom. A tálat letette az asztalra, engem pedig ölébe húzva leült és finoman átkarolt.
-Mi olyan érdekes rajtam Hazz?-kérdeztem nagyjából húsz perc elteltével. A film kezdete óta folyamatosan engem nézett.
-Olyan szép vagy.-adott egy puszit a vállamra.- Annyira szeretlek! El sem hiszem, hogy az enyém vagy!
-Harry. Én is szeretlek!-fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig átkarolt és egyik kezével a hátamat simogatta.- Na és mi újság a bandával?
-Most éppen pihenőnk van egy hónapig mert novemberben kezdjük a turnét. De még így is néha be kell menni stúdiózni az új album miatt, vagy interjúra kell menni. De most pont jó, mert így nagyon sok időt tudok veled tölteni.-puszilt bele a hajamba.- És veled a suliban?
- Csak a szokásos. Tömérdeknyi tanulni való. Meg van pár ember akit a hátam közepére nem kívánok, de velük inkább nem is foglalkozok.-magyaráztam.Olyan nyugodt volt így minden. Csak mi ketten voltunk és élveztük egymás társaságát.
Miután vége lett a filmnek, Harry megfogta a kezem és magával húzott az emeletre a szobájába.
-Szeretnék adni valamit.-odament az éjjeli szekrényéhez. Kinyitotta a legfelső fiókot és egy kis dobozkát vett ki belőle. Mindezt némán figyeltem, és közben azon gondolkoztam, hogy mennyire fontos nekem Ő.
Lassan odasétált elém és vészesen közel hajolt, amit cseppet sem bántam. Ajkai éppen csak súrolták a számat, miközben egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust.
-Ezt ma délelőtt vettem neked.- féloldalasan elmosolyodott. Ezt úgy imádom!-Hogy ha ránézel, én jussak eszedbe.-felemelte jobb kezem és finoman belerakta tenyerembe az ajándékát, amiről én még mindig nem tudtam mi az. Egy apró puszit adott arcomra, majd figyelmesen fürkészte ahogy kinyitom a kis dobozkát.
Finoman felnyitottam a doboz tetejét, és csodálattal néztem a benne rejlő H betűs nyakláncra.
-Harry.-mondtam alig hallhatóan.- Ez gyönyörű! Köszönöm!-megöleltem.
-Segítsek feltenni?-egy aprót bólintottam.
Kivette a nyakláncot a dobozból, én pedig megfordultam, hogy be tudja kapcsolni. Hajamat egyik kezével átfésülte a másik vállamra, de mielőtt még feltette volna a láncot a nyakamba, apró puszikat hagyott a fülem mögött és a vállamon. Egész testemben végigfutott a remegés. Hazz tudja, hogy ezt a reakciót váltja ki belőlem és előszeretettel ki is használja.
-Gyönyörű vagy.-puszilt a hajamba.-Már tudják, hogy hozzám tartozol.-Kacsintott, összekulcsolta az ujjainak és kihúzott az erkélyre. Ott beleült a hintaszékbe és az ölébe húzott. Így néztük a lemenő Nap sugarait, melyek rózsaszínre festették az égbolt alját. Ezekben a percekben legszívesebben azt kívántam volna, hogy itt álljon meg az idő.

2014. május 25., vasárnap

5. rész

Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt. Remélem elnyeri majd a tetszésetek. :)
De arra kérlek titeket, hogy ha olvassátok a blogot, hagyjatok megjegyzést, hogy tudjam érdemes e még folytatnom. Köszi :* Két komi után jön a folytatás ;) 

Reggel ismét a telefonom ébresztőjére keltem. Fáradtam fordultam át a másik oldalamra, de amikor hirtelen belém csapott a felismerés, hogy ma újra láthatom Harryt, rögtön kipattantak a szemeim és számomra rekord idő alatt készültem el. A konyhában anya épp tojásrántottát készített.
-Szia.-köszöntem mosolyogva és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia. Mi ez a jó kedv?-nevetett.
-Egyszerűen csak jó hangulatom van.-válaszoltam miközben leültem az asztalhoz egy tál müzli kíséretében.- Na és hogy haladsz a munkával?
-Nagyon jól. A fiúk stylistjával nagyon jól haladunk. Viszont holnap reggel ötkor indul a gépen Párizsba, arra a megbeszélésre amit múlt héten említettem neked. És csak jövő hét kedden jövök haza.-mondta szomorúan.
-Tényleg.-szomorodtam el én is.-És igen, megleszek.-ekkor csöngettek. Tudtam, hogy Harry az, ezért mielőtt még anya kapcsolt volna, hogy ajtót kell nyitni felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt.
-Harry!-ugrottam a nyakába. Kicsit váratlanul érte, de rögtön derekak köré fonta kezeit.
-Szia Kicsim!-kicsit elhúzódott, de csak annyira, hogy a szemembe nézhessen majd ajkait az enyémekre helyezte.-Mehetünk?
-Rögtön.-beszaladtam a táskámért, elköszöntem anyutól és felhúztam gyors a cipőm.-Mehetünk!-nevettem. Miután becsuktam az ajtót, Harry összekulcsolta az ujjainkat.
-Mit csináltok ma a fiúkkal?-kérdeztem mikor beültünk a kocsiba.
-Ööö... egy óra múlva mennünk kell stúdiózni, de az max 2 óra lesz, szóval nem sok mindent.-kacsintott.-Mikor végzel?-kérdezte már a suli előtt parkolva.
-Fél kettőkor csengetnek ki az utolsó órámról.
-Akkor itt leszek érted.-jelentette ki mosolyogva.
-Haza tudok sétálni. Nem akarom az idődet beosztani.-magyaráztam. Tényleg nem akartam, hogy miattam ugráljon. Biztos neki is van dolga.
-Mondtam, hogy stúdió után szabad vagyok. És a szabadidőmet pedig veled szeretném tölteni, mert a barátnőm vagy.-egy lágy csókot lehelt a számra majd az arcomra.-Szeretlek!
-Én is szeretlek Harry! Akkor ugyan itt.-adtam még egy puszit az arcára, majd kiszálltam a kocsiból és néztem ahogy elhajt.
Sue már a szokásos helyen várt ahol reggelente találkozni szoktunk.
-Jó reggelt!-mosolygott.-Mi van köztetek?
-Neked is. Hát..... együtt vagyunk!-mondtam miközben a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset.
-Ááááá! Gratulálok!-sikítozott és a nyakamba ugrott. Erre minden körülöttünk álló ember felfigyelt és úgy néztem minket, mintha valami nagy látványosság lennénk.
-Ss. Mindenki minket néz.-nevettem miközben barátnőmet hámoztam le magamról.- És kérlek senkinek ne mond még erről semmit.
-Rendben. Menjünk órára!
Első óra biosz volt. Sueval a leghátsó padban foglalatunk helyet, Emma és Kyra mögött. Róluk annyit kell csak tudni, hogy nagyon kedvesek, de ha te nem szólsz hozzájuk nem beszélnek veled, mert szégyenlősek. Ja és nagy Directionerek.
-Láttad a mai újságot?-kérdezte Emma Kyratól.
-Nem. Miért?-kérdezte.
-Harry Stylesnak megint új barátnője van.-lengette az újságot Emma barátnője előtt.
-Megnézhetem?-kérdeztem kedvesen Kyratól.
-Ö.. persze.-nyújtotta.
Visszaültem Sue mellé és ölembe vettem az újságot úgy hogy ő is lássa. A címlapon virítottunk Harryvel, mikor kézen fogva mentünk vissza a kocsihoz tegnap este. Hál' Istennek nem látszik az arcom, mert ép hátra fele nézek. De ha jobban megnézed a képet így is felismerhető vagyok.
-Nem hiszem el!-sóhajtottam szomorúan, mire Emma hátra fordult.
-Mi a baj Hope?-kérdezte aggódva.
-Nincs semmi baj csak most látom, hogy nincs itt a füzetem.-hazudtam gyorsan.
-Akkor jó.-küldött felém még egy mosolyt és visszafordult.
-Te vagy ugye?-kérdezte suttogva Sue, mire én csak egy aprót bólintottam. Szerencsére végre bejött a tanár és elkezdte az órát. Bár nem tudtam figyelni, mert egész végig a cikk kattogott az agyamban. Nem tudom miért kerítek ennek ilyen nagy feneket, de nem tudok csak úgy elsiklani felette. Elővettem a telefonom a zsebemből és a pad alatt írtam egy SMS-t Harrynek.
"Szia, :) Láttad az újságot? x"
Rögtön jött is rá válasz.
"Szia kicsim! Igen., és ne aggódj! Minden a legnagyobb rendben már! :*"
"Köszönöm! <3"
Az óra további részében Sue-val és Emmáékkal üzeneteztem. Ahogy elnéztem egyikünket sem érdekelte mit mond a tanár.
-Nyilvánosságra hozzátok a kapcsolatotokat?-kérdezte Susie már a szekrényünknél állva.
-Igazság szerint erről még nem beszéltünk. Meg még minden nagyon friss.-válaszoltam.-Na és te hogy állsz pasik terén?-húzogattam a szemöldököm.
-Most nincs senki. De majd tájékoztatlak ha valaki van.-kacsintott.-Ráérsz ma délután?
-Ne haragudj, de már megbeszéltük Harryvel, hogy együtt töltjük a délutánt. Sajnálom.
-Nincs semmit baj!-mosolygott.-Akkor holnap? És ha Harry nem akar egyedül hagyni, hozd őt is.
-Megbeszéltük és imádlak!-jó szorosan megöleltem és ekkor megszólalt a csengő.

-Szia Sue! Majd hívlak!-köszöntem és egyenesen a parkoló felé vettem az irányt. Egyből megláttam a fekete Range Rovert.
-Szia. Milyen napod volt?-kérdezte miután egy lágy csókot lehet a számra.
-Szia. Tűrhető... neked?
-Szokásos. Fiúkkal kissé kiidegeltük a managert de ezen mi csak nevetünk.-kuncogott és elindította a kocsit.-Mehetünk hozzánk?-csak egy aprót bólintottam hatalmas mosollyal a számon.-Minek örülsz ennyire Hope?
-Nagyon nyálasan hangzik ha azt mondom, hogy neked?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Egyáltalán nem.-jobb kezem ráhelyezte a sebváltóra, majd rá tette a kezét. Én csak mosolyogva figyeltem amit csinál.-Így jobb.-jelentette ki csibészes mosollyal. Úgy imádtam amikor ezt csinálja.
-Otthon van mindenki?
-Senki nincs otthon.Liam, Louis és Zayn barátnőzik,Niall pedig a haverokkal lóg. Szóval csak mi ketten leszünk. Akarsz nézni egy filmet?
-Igen!


2014. május 16., péntek

4. rész The date

Sziasztok! Meg is hoztam az új részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket :* 

Amint hazaértem ledobtam a táskám az ágyamra és beálltam a szekrény elé, hogy keressek valami ruhát. A választásom egy fekete topra, egy színes szoknyára és egy hozzá illő fekete topánkára esett. Ez volt az egyik kedvenc szerelésem. Igaz, anya divattervező és rengeteg ruhám van, de megvannak azok amelyeket a legjobban szeretek. Általában ezeket is hordom. Miután szépen kiterítettem az ágyra a ruhákat, elmentem zuhanyozni. Mint általában, most is fél órát álltam a víz alatt és élveztem ahogy a vízcseppek kényeztetik bőröm. Majd lassan rávettem magam, hogy kimásszak a zuhanyrózsa alól és kezdjek el készülődni. Hajamat megszárítottam és hagytam, hogy lágy hullámokban a vállamra omoljon. Ezután nekiálltam sminkelni. Szempillaspirált, egy leheletnyi pirosítót és a kedvenc epres szájfényemet tettem magamra. Miután késznek nyilvánítottam magam, felöltöztem és elégedetten néztem meg a végeredményt a tükörben.
Ránéztem az órára és csak ekkor láttam, hogy még van fél órám míg Harry jön. Szóval gondoltam leülök egy kicsit tvt nézni. Éppen egy zenecsatornát néztem - mint mindig- amikor meghallottam egy ismerős dallamot. Amikor megláttam az 5 fiú arcát akaratlanul is mosoly kúszott az arcomra és melegség töltött el. Hihetetlen, hogy két nap alatt mennyire megszerettem ezt az 5 idiótát. Viszont amikor Harryt vette közelről a kamera még jobban elmosolyodtam. Tudtam, hogy kicsit többet érzek iránta, mint barátság, de ezt még magamnak sem akartam bevallani, nehogy elrontsam a barátságunkat. Bár ha jobban belegondolok elhívott randizni. Talán ő is ugyanígy érez, mint én. Vagy csak én is egy futó kaland lennék? Nem akarok ítélkezni, de annyit hallottam Harry nőügyeiről... viszont én eddig nem ilyennek ismertem meg. Töprengésemből a csengő riasztott fel. Azon nyomban felpattantam a kanapéról és kinyitottam az ajtót.
-Szia.-köszönt Harry hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia Harry.-mosolyogtam.
-Mehetünk?-nyújtotta felém a kezét.
-Persze. -fogadtam el.
-Na és hova megyünk?-kérdeztem immár a kocsiban ülve.
-Az meglepetés.-kacsintott.
-Ugye nem fogod elmondani, akkor sem ha egész úton ezzel nyaggatlak?-kérdeztem, bár előre tudtam a választ.
-Ahogy mondod.-kuncogott.-De ne aggódj! Nem sokára ott vagyunk.

-Csukd be a szemed.-utasított kedvesem, mikor leállította a motort.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Csak bízz bennem. Kérlek.-tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, és ennek már nem tudtam ellenállni. Engedelmeskedtem neki. Derekamnál fogva vezetett valamerre. -Kinyithatod!
Egy kis tisztáson voltunk, ami körbe volt rakva lámpásokkal és a közepén egy pokróc volt leterítve egy kosárral.
-Piknikezni jöttünk?-kérdeztem izgatottan.
-Igen. Gyere.-megfogta a kezemet és leültünk egymással szembe a pokrócra. Kinyitotta a kosár tetejét és felsorolta miket hozott.- Hoztam szendvicset, csokit, gyümölcsöt és üdítőt. Remélem szereted őket.
-Igen. Ha ez megnyugtat mindent megeszek, csakúgy mint Niall.-nevettem. Mire ő megkönnyebbülten sóhajtott. Nekiláttunk az evésnek, s közben mindketten meséltünk magunkról olyan dolgokat amik még nem hangzottak el a két napban. Majd Harry az ölébe húzott és átkarolt. Ez kicsit meglepett, de cseppet sem bántam. Sőt! Repestem az  örömtől. Pár percig így ültünk csendben és az eget kémleltük, amelyen időközben megjelentek a csillagok. Egyszer csak Harry szembe fordított magával és mélyen a szemembe nézett, kezeimet pedig nagy tenyerével közrefogta.
- Őszinte leszek veled, Hope.-kicsit megijedtem. Vajon mit akar mondani?- Tudom, lehet gyors ezt így két nap ismerettség után kijelenteni, de szeretlek. És nem csak mint barátot. Ezért is hívtalak el egy randira. Még sosem éreztem így egyetlen lány iránt sem. Lehet, hogy ez nyálas, meg gyors neked, de szerettem volna elmondani mit is érzek irántad.-mondta lassan, miközben folyamatosan arcomat fürkészte.
- Én is szeretlek Harry. Nagyon is.- mosolyogtam miközben még mindig egymás szemébe néztünk. Várt egy kicsit, majd megszólalt.
- Megcsókolhatlak?- kérdezte félénken. Akaratlanul is elmosolyodtam és csak bólintottam egy aprót. Egyik kezét állam alá tette és óvatosan feljebb emelte fejem, majd száját az enyémre helyezte. Ajkai édesen becézgették enyémeket. Kezeimmel hajába túrtam, miközben ő a hátamat simogatta és így próbált még közelebb húzni magához. Miután ajkaink levegőhiány miatt elváltak, szorosan átölelt és állát a vállamra tette.
-Hope, lennél a barátnőm?-suttogta a fülembe.
-Igen Harry. Leszek a barátnőd.- mondtam majd hozzábújtam
-Köszönöm.-mondta és egy lágy csókot lehet ajkaimra.-Egész éjjel itt tudnék ülni veled, de kezd hideg lenni és neked holnap suli van.-biggyeszette le száját.
-Rendben.-kimásztam az öléből és felálltam. Ő is követte a példám és összekulcsolta ujjainkat.

-Tudod Harry, nekem te vagy az első barátom.-mondtam már a kocsiban ülve.
-Tényleg?-csodálkozott.-Pedig ilyen szép lányért azt hittem sorban állnak a férfiak.-bókolt én pedig éreztem, hogy arcom vörös lesz.
-Igen.-válaszoltam. Majd beállt a csend a kocsiban. De nem az a kínos, hanem az a nyugodt.
-Holnap is elvihetlek a suliba?-kérdezte Harry csillogó szemekkel már a kapunk előtt állni.
-Igen.-mosolyogtam és belenéztem nagy zöld szemeibe.
-Akkor hétre itt vagyok érted.-mondta és lágyan megcsókolt.Ám az idilli pillanatnak anya vetett véget, mikor kocsijával befordult a felhajtóra.
-Mennem kell.-húzódtam el.-Reggel találkozunk. Szia Harry.-küldtem egy puszit a levegőben.
-Szia Hope!
Becsuktam magam mögött az ajtót, és vártam anyut, hogy ő is bejöjjön a házba. Ez pár perc múlva meg is történt.
-Hope..... mi van köztetek Harryvel?-kérdezte kedvesen.
-Együtt vagyunk.- jelentettem ki mosolyogva.
-Mióta?-az ő arcára is mosoly húzódott. Anya mindig is azt mondta, hogy annak örül ha én is boldog vagyok. És most láthatta, hogy kicsattanok a boldogságtól.
-Ma.-nevettem.-Szóval még nagyon friss minden. De most ne haragudj megyek aludni. Nagyon elfáradtam ma. Jó éjt anyu!-nyomtam egy puszit az arcára és felbaktattam a lépcsőn.
Fáradtan dőltem be az ágyba és pillanatok alatt álomba merültem.

2014. május 13., kedd

3. rész Would you come with me for a dinner?

Itt az új rész! :)
Bocsi, hogy majdnem egy hónapot kellett várni rá, de nem volt időm írni.. és ihletből is kifogytam egy kissé... Viszont boldog vagyok, mert az oldal elérte a 300+ megtekintést *-*
És nem tudom nem megemlíteni az első komizót!Köszönöm! :)
Ez a rész viszont kicsit rövidebb lett, de a következőt ígérem, megpróbálom hosszabbra írni. ;) Jó olvasást! :D 


Másnap a telefonom csörgésére ébredtem. Lusta voltam kinyitni a szemem, ezért gondoltam hagyom, majd ha olyan fontos neki később visszahív.
-Az Isten szerelmére! Hope vedd már fel a telefonod!-rivallt rám Sue.
Csukott szemmel kiszedtem a párnám alól, majd meg sem nézve ki hív, felvettem.
-Haló?-szóltam bele jó sok életkedvvel.
-Hú de fáradt valaki! Szia kincsem.-szólt bele anya.
-Bocs anyu, csak most keltem fel...
-Bocsi, hogy felkeltettelek. Csak annyit szeretnék kérni, hogy kettőre kérlek érj haza.
-Oké. De most megyek. Szia.
-Szia.-bontotta a vonalat.

-Bocs Sue. Bár már 11 van, szóval én felkelek.-mondtam és felkeltem a matracról.
-Semmi gond.Kilyukad a gyomrom.-nyavalygott.-Lemegyek csinálok reggelit.
Amíg Susie lent volt én felöltöztem és rendbe szedtem magam. Majd mikor kész lettem csatlakoztam hozzá.
Megreggeliztünk, utána egy kicsit beszélgettünk még, aztán elindultam haza, hogy kettőre otthon legyek.

~este~

Éppen a matek házimat írtam mikor jött egy SMS-em Harrytől. Ezen kicsit meglepődtem, de ugyanakkor nagyon örültem neki.
                Szia! Holnap este ráérsz? H. x
Egy darabig gondolkodtam, hogy van e valami dolgom holnap, végül visszaírtam neki.
             Szia. Igen. Miért? Hope x
Vártam, hátha visszaír, de nem tette. Miután nagy nehezen megírtam a leckémet, bedőltem az ágyba és próbálta elaludni. Igaz, nem sok sikerrel. Ugyanis mikor már félig aludtam elkezdett csörögni a telefonom. A kijelzőn Harry neve villogott. Megnyomtam az zöld gombot és vártam, hogy valaki beleszóljon.
-Szia Hope! Bocsánat, hogy nem írtam vissza, de betoppant Paul és beszélni akart velünk.-mentegetőzött.
-Szia. Semmi baj.
-Szóval.... csak azt szeretném kérdezni, hogy van e kedved holnap este eljönni velem vacsorázni?
-hangja most kicsit halkabb volt.
-Igen, van.-mondtam teljesen nyugodt hangnemben, de igazából ugrálni tudtam volna örömömben.
-Rendben. Akkor ha hétre ott vagyok érted az úgy jó neked?
-Tökéletes. És Harry? Mennyire öltözzek ki?-kérdeztem kissé félénken.
-Nem kell kiöltözni. Csak legyén olyan, mint szoktál. Viszont most mennem kell, mert Louis videó játékozni  akar, és nem hagy békén.- muszáj  volt nevetnem azon, ahogy mondta.- Hé! Nem nevet, együtt érez!
-Értettem főnök! Akkor jó szórakozást! Szia!
-Szia Hope!
-letette.
Ezer wattos mosollyal az arcomon tettem le a telefont az éjjeli szekrényemre. Harry elhívott vacsorázni! Most nagyon, de nagyon boldog vagyok. Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba.

Reggel az órám hangos csipogására keltem. Egy újabb unalmas hétfő reggel. Nem tudom elmondani mennyire nem szerettem iskolába járni. Az egyedüli normális ember az évfolyamon Sue volt. Persze ez az én magánvéleményem.
Kikászálódtam az ágyból, elvégeztem a reggeli teendőimet, és teljes "harci szerelésben" mentem le a konyhába reggelizni. Anya már rég elment itthonról.... Ez a napi rutin. Reggel mielőtt felkelek elmegy, és este későn ér haza. Alig találkozunk. Viszont, ha van egy kis szabad ideje, azt velem tölti.
Mikor befejeztem a reggelimet, magamra kaptam a dzsekimet és indultam iskolába. Alig sétálhattam öt perce, amikor egy fekete autó lelassított mellettem és egy ismerős hang szólt nekem.
-Jó reggelt Hope! Mi járatban erre?
-Szia. Iskolába tartok.-mosolyogtam.- Te?
-Stúdió. Több mint egy hónapja majdnem minden nap, ott vagyunk.-mondta enyhe undorral a hangjában.- Amúgy szabad egy fuvart a hölgynek?
-Nem lesz belőle baj? Úgy értem, ha meglátnak velem....-Igen, ez az amitől kicsit tartottam. Egyből erről pletykálnának.
-Nem! Amúgy is! Ma randid van velem, szóval teljesen mindegy, hogy meglátnak e vagy sem.-mondta határozottan.
-Ebben az esetben, elfogadom.-mondtam mosolyogva miközben kinyitottam a nagy terepjáró ajtaját és beszálltam Harry mellé.
-Melyik gimi?
-Lincoln. És köszönöm.-mosolyogtam.
-Az nem itt van a közelben. Képes lettél volna elgyalogolni addig?-kérdezte ledöbbenten.
-Persze. Nem is nagyon van más választásom. Kocsim nincs, tömegközlekedéssel meg nem jutnék oda időben.-magyaráztam.
-Oh...-sóhajtott.
Az út további része csendesen telt. Csak a rádió szólt. Amikor odaértünk az sulihoz, Harry leparkolt az iskola előtt.
-Köszönöm szépen.-mondtam félénken.
-Semmiség. Akkor este.-simított végig az arcomon miközben levakarhatatlan mosoly ült az arcára.
-Este.-csak ezt a szót tudtam kinyögni nagy nehezen, miután belenéztem gyönyörű szemeibe. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Még egyet köszöntem neki, majd elindultam a bejárat felé.
-Szia Hope!-köszönt nyávogós hangján Ashley, az osztály barbie babája.
-Heló.-mondtam "jó sok életkedvvel" a hangomban.
-Ki hozott ma? Olyan ismerős volt távolról.-magyarázta. De egyáltalán mi köze van hozzá, hogy ki hoz engem iskolába? Már nem azért...
-Az egyik barátom.-mondtam tömören. Nem akartam mondani, hogy Harry...
-Hope!-kiáltott Sue.
-Sue! Szia! Mizujs?- egy nagy kő esett most le a szívemről, hogy nem kellett tovább beszélgetnem Ashleyvel.
-Szokásos.-mosolygott.-Na és veled? Jól láttam, amit láttam?-húzogatta a szemöldökét.
-Mit is láttál?-kérdeztem.
-Hogy vele jöttél.-  ezeket a szavakat halkan mondta,hogy csak én halljam, mert Barbie még mindig ott állt mellettem és fülelt.
-Ja?! Hogy az! Igen.-mondtam halál természetesen.Ekkor megszólalt a csengő.-Menjünk.
Az első óra történelem volt. Nem kell részleteznem mennyire érdekelt mindenkit az első világháború..... Bár próbáltam odafigyelni és jegyzetelni, nem annyira sikerült. Az óra felénél egy galacsin talált fejbe. Próbáltam minél halkabban kibontani, hogy a tanár ne vegye észre, s mikor sikerrel jártam a pad alatt olvasni kezdtem.
"Mesél csak! Mi volt H-val? :) S xx"
Megfordítottam a lapot és válaszoltam rá.
"Reggel összefutottunk, és elhozott. Amúgy este randim van vele. :D De majd szünetben megbeszéljük. H x "
A nap többi része borzasztó unalmasan telt. Matekból témazárót írtunk, bioszból meg feletették a fél osztályt.
Viszont egy jobban közeledett az este, amit alig vártam. Hiszen randim van Harryvel.

2014. április 15., kedd

2. rész A day with 1D

Másnap reggel hétkor már fenn voltam. Susie még mélyen aludt és nem akartam felkelteni, ezért kiosontam a szobából, és lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a TV-t és próbáltam keresni valami normális adást, de semmi érdekest nem találtam. Ennyit a tévézésről... Mivel ez a program ugrott, gondoltam felnézek a közösségi oldalaimra. Először Twitterre jelentkeztem be, és azonnal kaptam az értesítést, hogy öt új követőm van. Mind az öt fiút visszakövettem, és abban a pillanatban kaptam Harrytől egy üzenetet.
@Harry_Styles: Szia! :)
Visszapötyögtem neki.
@Hope_Ross: Szia Harry. ;)
@Harry_Styles: Nincs kedvetek ma Sueval átjönni a Direction házba?
Akkor a mai program is ki van pipálva.
@Hope_Ross: Szívesen megyünk. Mikor?
@Harry_Styles: Tíz fele? Addigra úgy is felkenek a többiek. Még mindenki alszik itt.
@Hope_Ross: Ott leszünk.
@Harry_Styles: Várunk titeket! Itt a számom.SMS-ben elküldöm a címet. De hívj, ha esetleg nem találnátok ide. De most mennem kell. Paul hív. Szia :*
@Hope_Ross: Szia :D

Nem várom meg amíg Sue felkel! Ezt el kell mondjam neki most! Ledobtam a telóm a kanapéra és felfutottam hozzá. Az ajtó előtt megálltam, vártam pár másodpercet és berontottam.
-It's time to get up!-kiáltottam és beugrottam mellé az ágyba.
-Mi a fene?-kérdezte ijedten totál kómás fejjel.
-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva, mire nekem vágott egy párnát.
-Hagyj aludni Hope!-nyöszörgött.
-Szerintem, ha megtudod hova megyünk ma, egyből nem akarsz majd aludni.-erre a mondatomra felemelte a fejét és kérdőn nézett rám.-Hát beszéltem egy bizonyos személlyel az előbb, és ma hozzájuk megyünk.-mosolyogtam. Direkt nem mondtam ki kivel beszéltem, hogy húzzam az agyát.
-És ki az a bizonyos személy?
-Nem is tudom. Elmondjam vagy ne mondjam?-gondolkodtam hangosan. Erre fejbe dobott megint egy párnával.-Na jó. Harryvel.-mondtam ezer wattos mosollyal.
-Azzal a Harryvel?-visszakérdezett. Én csak bólintottam.-Csak hülyéskedsz.
-Nem. Most az előbb beszéltem vele. Ha nem hiszed el, nézd meg a telefonom. Apropó... mennyi az idő?
Ránézett a telefonjára.
-8:53. Miért?
-Tízre kell ott lennünk.Szóval ki az ágyból és készülődj!-én is felpattantam az ágy széléről, és a cuccaimmal együtt elfoglaltam a földszinti fürdőt.
Levettem a pizsim, és beálltam a zuhany alá. Most csodák csodájára nem időztem sokat a víz alatt ácsorogva. Körém tekertem a törölközőmet és előkotortam a táskámból a ruhám. Egy fehér farmer, egy fekete pólóval, és egy fekete dzsekivel, mivel nincs túl meleg már. De mielőtt felöltöztem volna, megmostam a fogam és egy alap sminket tettem fel. Mellesleg megjegyzem, nem szeretem agyon sminkelni magam. Csak szempillaspirál, szemhéjtus és esetleg egy kis halvány szemhéjpúder. Semmi több. Vetettem még egy pillantást a tükörbe, és késznek nyilvánítottam magam.
Mikor kiléptem a fürdőből, Sue már az asztalnál ült és reggelizett. Ahogy látom ő sem csípte ki magát túlságosan. Barna nadrág és póló volt rajta, ugyanolyan színű dorkóval.

Az óra már fél tízet mutatott.
-Mehetünk?-kérdezte Sue, miközben betette a tányért a mosogatógépbe.
-Persze.-mosolyogtam.
-Az az utca csak tíz percre van tőlünk, szóval mehetünk gyalog.-kacsintott.
-Rendben főnök!-nevettem, és az ajtó fele vettem az irányt. A kapunál megvártam amíg Sue bezárja az ajtót, majd elindultunk a fiúk háza felé.
Idekint marha hideg volt. És a viharos szél is rátett egy lapáttal. Gyorsan tettük meg ezt a pár percnyi távot, bár ez idő alatt is teljesen átfagytunk. Megnyomtam a csengőt és vártuk, hogy valaki ajtót nyisson. Ez fél percen belül meg is történt.
-Sziasztok!-mosolygott Liam. A következő pillanatban Louis is megjelent mögötte.
-Jó a hajad Hope!-nevetett. Mire én kinyújtottam rá a nyelvem és megigazítottam a hajam.- Gyertek be!
-Köszi.-mondtuk kórusban Sueval.
-Sziasztok!-rohant le a lépcsőn Harry, majd a nyakunkba vetette magát.
-Szia Harry. Én is örülök neked, de megfojtasz minket.-nevettem.
-O. Bocsi.-nevetett ő is.-Niall és Zayn a nappaliban vannak. Menjetek be nyugodtam hozzájuk. Mindjárt jövök én is.
Felakasztottuk a kabátunkat a fogasra és "szót fogadtunk" Harrynek. Niall és Zayn az XBoxon játszottak. Észre sem vették, hogy beléptünk, annyira bele voltak merülve a versenyezésbe.
-Sziasztok!-köszönt Sue. Erre viszont Niall felkapta a fejét, majd otthagyta a játékot és Susie nyakába ugrott. Ezen csak nevetni tudtam.
-Én nyertem!!-kiáltott Zayn.-Á! Sziasztok lányok! Hogy vagytok?
-Jól, köszi.-válaszoltuk egyszerre barátnőmmel.
Majd szépen lassan mindenki bejött a nappaliba és úgy mondd mesenapot tartottunk saját magunkról, hogy jobban megismerjük egymást.
-És most mit csináljunk?-kérdezte Harry.
-Nézzünk meg egy filmet.-ajánlotta Liam.-De az a nagy kérdés, hogy melyiket?
-Valami horrort!-kiáltotta Niall, aki már vagy két órája folyamatosan evett valamit.
-Bármit csak azt ne!-mondtam kissé szégyellősen.
-Csak nem félsz?-kérdezte Harry nevetve.
-Kicsit.-nevettem.-De ha nagyon azt szeretnétek, max majd eltakarom a szemem.
Végül is megegyeztünk abban, hogy a Kört nézzük. Meg kell hagyni nem nagyon élveztem ezt a másfél órát.
A film után még beszélgettünk egy darabig, majd fél kilenckor úgy döntöttünk, hogy hazajövünk.
-Egyedül nem mehettek! Már sötét van!-mondta Harry.- Elkísérünk titeket Niallal!
Hiába próbáltuk őket meggyőzni, hogy egyedül is eltalálunk hazáig, hajthatatlanok voltak. Bár ennek titokban örültem, mert ez az egy nap alatt nagyon megkedveltem Harryt. Meg persze a többi fiút is, de valahogy vele más. Nem tudom miért, de más....
-Köszi, hogy hazakísértetek.-mondtam, majd egy-egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól.
-Majd még beszélünk.Jó éjt!-mondta egyszerre Hazza és Niall amikor kiléptek a kapun.
Mindketten fáradtan baktattunk fel a lépcsőn Sue szobája fele. Fogtam a pizsamám, bezárkóztam a fürdőbe és villám gyorsasággal zuhanyoztam le. Aztán átadtam Suenak is a fürdőt.
Lefeküdtem a nekem szánt matracra és előhalásztam a telefonom. Gondoltam felnézek Twitterre. Ez egy elmaradhatatlan dolog! Ne kérdezzétek miért, de nem bírom ki, hogy 24 óráig ne jelentkezzek be. Viszont most sem volt semmi érdekes dolog.
Félretettem a telefonom, és bekapcsoltam a TV-t. Valami hülye vígjáték ment rajta, amin egész jól elszórakoztam amíg Susie fürdött. Majd amikor ő is végzett, kinyomtam a TV-t és lekapcsoltuk a lámpát.
Mindketten fáradtak voltunk, ezért most elmaradt a szokásos beszélgetés. Se perc alatt álomba merültünk.


2014. március 29., szombat

1. rész The meeting

Hope Rossnak hívnak és 19 éves vagyok. Édesanyámmal élek Londonban. Testvérem nincs, és apám elhagyott minket négyéves koromban. Anya divattervező és nagyon sokat utazgat a világban, ezért sokat vagyok otthon egyedül.
Gimibe járok. Ez az utolsó évem itt. Nem nagyon vannak barátaim, kivéve egyet. Susie-t. Egészen óvodás korunk óta ismerjük egymást, és szinte testvérként tekintünk egymásra. Ő az egyetlen olyan személy (persze anya mellett), akivel mindent megbeszélhetek. Most is éppen hozzá készülődök, mivel péntek este van, és minden egyes pénteken ott alszunk valamelyikünknél.
Beledobáltam a ruháimat egy kisebb táskába, és leviharoztam a lépcsőn. Ledobtam a kanapéra a cuccom és bementem a konyhába, hogy közöljem anyuval, elmentem. Éppen a vacsorát főzte.
-Szia kicsim.-köszönt mosolyogva.
-Szia. Elmegyek Suehoz. Majd holnap jövök oké?
-Rendben. De vigyél magaddal kulcsot, mert reggel mennem kell a One Direction koncertjére, hogy megbeszéljem a managerükkel a közös munkát.-mondta mosolyogva. Igen. Anya most nekik csinált egy külön kollekciót.
-Okés.-nyomtam egy puszit az arcára, felvettem a cuccaim és elindultam Suehoz.
Gyalog nagyjából tíz percre lakunk egymástól, ezért hamar odaértem. Megnyomtam a csengőt, és pár másodperc múlva nyílott is a kapu. A házuk majdnemhogy nevezhető villának. Mindkét szülője elég jól keres, ezért megvan mindenük, ahogy nekünk is.
-Szia Hope!-köszöntött az ajtóban állva.
-Szia Sue!-megöleltem.- Rég láttalak.-nevettem.
-Ja. Két órája.-nevetett ő is. Majd félreállt a bejáratból, hogy én is be tudjak menni.-Amúgy anyáék elmentek a nagyiékhoz, és csak vasárnap este érnek haza. Szóval itt lehetnél egész hétvégén, hogy ne legyek együl.-mosolygott.
-Benne vagyok. Úgy sem kell tanulni hétfőre.-szeptember vége van. szóval már az iskola javában tart. Ami azt jelenti, hogy tömérdek tanulnivalónk van hatalmas örömünkre.... személy szerint nem nagyon rajongok az iskoláért.-Meg anya is csak holnap késő éjjel ér haza. Az 1D-nek csinál ruhákat és megbeszélése lesz...
-Rendben. És van egy meglepetésem számodra.-mondta ezer wattos mosollyal.
-Igen? Mi az?-kíváncsiskodtam.
Nem mondott semmit, csak befutott a nappaliba, és én is követtem a példáját. Letettem a táskám a kanapéra és vártam, hogy mondjon valamit.
-Na? Elmondod végre?
-Találgass!-nevetett.
-Tudod, hogy nem szeretek!-nevettem én is.- Kérlek!
-Hát jó.-mondta hatalmas mosollyal az arcán. Majd átnyújtott nekem egy borítékot.-Nézd meg mi van benne!
Kinyitottam, és elővettem belőle két koncertjegyet. Pontosítva két One Direction jegyet, ami holnapra szól.
-Szóval, holnap mi is megyünk a koncertre?
-Nem is örülsz neki?-kérdezte kicsit csalódottan.
-Dehogynem örülök neki!-megöleltem.- Anya is tudott róla?
-Akkor jó. Igen. Ő szerezte őket. És a VIP részlegben leszünk!-kicsit értetlenül néztem rá, mert nem tudtam, hogy ez pontosan mit is jelent.- Ez azt jelenti, hogy a legelső szektorban vagyunk a koncert alatt, és utána bemehetünk a fiúk öltözőjébe. Amúgy ki a kedvenced?
-Hm... magukról a fiúkról nem nagyon tudok sokat, de szerintem Harry.... ugye ő a göndör?-nevettem.
-Igen ő. Nekem Niall. Na de most mit csináljunk? Én személy szerint arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet.
-Benne vagyok. Melyiket?
-Éhezők viadala 2? Vagy valami mást szeretnél?
-Az tökéletes lesz. Kapcsold be a laptopot amíg gyorsan átöltözök.-mondtam, és ezzel a lendülettel fel is jöttem az emeltre, Sue szobájába. A földön már meg volt ágyazva nekem a matracon. Kivettem a táskámból a pizsim meg a fogkefémet, és bevonultam a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem, fogat mostam és a hajamat a fejem tetején egy kontyba kötöttem. A rendes ruhámat belegyűrtem a táskámba, és úgy ahogy volt a sarokba tettem.
-Kész vagyok!-jelentettem ki, majd leültem barátnőm mellé a kanapéra.
-Kérsz valamit? Inni vagy enni?-kérdezősködött. Bár nem tudom miért, mert nálunk már szokás volt, hogy kiszolgáljuk saját magunkat akárkinél is vagyunk.
-Nem köszi. De majd ha kell valami kiszolgálom magam.-kacsintottam.
Egy darabig néztük a filmet, aztán ott ahol voltunk elnyomott minket az álom.

Reggel nyolckor már mindketten ébren voltunk, ugyanis most megtapasztaltuk, hogy a kanapén nem túl kényelmes aludni.
-Mi a mai program?-kérdeztem az asztalnál ülve, miközben a reggeli pehely adagunkat ettük.
-Most döntsd el te. Azt csinálunk amit szeretnél.-mondta mosolyogva.
-Akkor mit szólnál ha elmennénk vásárolni? Nincs mit felhúznom a koncertre.-húztam a számat.
-Benne vagyok. Imádok vásárolni.-jelentette ki, úgy mintha ez még csak most derült volna ki.
-Azt tudjuk Susie.-nevettem.
Miután megettük a reggelit és normális fejet varázsoltunk magunknak, leültünk a TV elé és egy zenecsatornát hallgattunk, miközben mindketten a telefonunkat nyomkodtuk. Én felléptem Twitterre, hogy körbenézzek a nagyvilágban. De azon kívül, hogy a drága osztálytársaim kiírogatták, milyen jól szórakoztak tegnap este, nem találtam semmit.
Ebéd után rögtön elindultunk a plázába. Minden boltot végig jártunk, aztán amikor úgy döntöttünk, hogy minden megvan ami kell, bementünk a Starbucksba egy kávéért.
Észbe sem kaptunk és már négy óra volt.A koncertre pedig hatra kell mennünk,mert először a VIP részlegbe szóló jegyekkel rendelkező embereket engedik be.
-Így jó vagyok?-kérdezte izgatottan Sue.
-Tökéletes. És én?
-Per-fect.-nevetett. Ekkor dudálás hallatszott a ház elől.-Itt a taxi.
-Anyával beszéltem, és azt mondta, hogy nem kell majd sorba álljunk a többi emberrel a koncert utána, hanem menjünk a színpad mellé és ő majd ott fog várni minket.
-De jó!-örvendezett.
A bejáratnál hatalmas sor állt már.
-Hogy fogunk mi oda előre keveredni?-kérdeztem kicsit ijedten. Erre Sue megragadta a csuklómat, és elkezdett maga után húzni, miközben utat tört magának a tömegben.
-Így.-nevetett.- Már csak meg kell várni amíg kinyitják a kapukat.
Nagyjából negyed óra múlva a biztonságiak szabaddá tették az utat, és mi Sue segítségével a legelső sorban álltunk.
-Ha legközelebb koncertre megyek, viszlek magammal.-nevettem.
A következő pillanatban lekapcsolták a lámpákat, és az eddig is hangos sikítás még nagyon lett. Majd megjelent a színpadon az öt fiú is. Sue folyamatosan énekelt és sikítozott mellettem, és egy idő után én is átvettem tőle. Nagyon jól éreztük magunkat. A koncert végén, a megbeszélt helyen találkoztunk anyuval.
-Őket beengedheti.-mondta a biztonsági őrnek, mikor odaértünk.-Sziasztok!-átnyújtott egy-egy nyakbaakasztós cédulát.
-Szia anya!-megöleltem.-Köszi.
-Szia Nessa.-mondta Sue. Anyu teljes neve Vanessa Ross, de a barátaink és család csak Nessának hívja.
-Gyertek utánam!-mondta, majd megfordult és megindult a backstage felé.-Amint a srácok befejezték a dedikálást, bemutatlak titeket nekik. De most beszélnem kell Paullal. Maradjatok addig itt. Sietek.-küldött egy puszit, majd elsietett.
-Ezt el sem hiszem!-mondta Sue csillogó szemekkel.
-Mit?
-Hope! Pár percen belül találkozol a One Directionnal!
-Nyugi Sue! Én is örülök, de maradj nyugodt mert különben kiküldenek.
-Értettem anyu!-nevetett.- Üljünk le.
Helyet foglaltunk a folyosó végében elhelyezett fotelokban és elkezdtünk beszélgetni. Kb. húsz perc múlva anya jelent meg a folyosó végén, és intett, hogy menjünk. Felálltunk és odasétáltunk hozzá. Anyu bekopogott az ajtón, aztán benyitott. De abban a pillanatban fejbe talált egy póló.
-Srácok!-szólt anya, mire mind az öten felkapták a fejüket.- Ő itt a lányom Hope, és a legjobb barátnője Susie.
-Sziasztok!-köszöntek kórusban. Majd mindenkitől kaptunk egy-egy ölelést és puszit.
-Szerintem most itt hagylak titeket egy kicsit.-mondta anya, és becsukta maga mögött az ajtót.
-Szóval te vagy Nessa lánya?-szegezte nekem a kérdést Harry.
-Igen.-mondtam szégyenlősen.
-Tetszett a koncert?
-Nagyon. Szerintem még láttok minket.-kacsintott Sue.
-Azt reméltem is.-mondta a szöszi, aki éppen egy hatalmas szendvicset tömött a fejébe.-Kértek?
-Nem köszi.-nevettünk Sueval.
Aztán az következő másfél órában benn voltunk a fiúk öltözőjében és beszélgettünk mindenféléről, de főként Louis hülyeségein nevettünk. Vajon honnan szedi ezeket a dolgokat? Nagyon megkedveltem a fiúkat. Főleg Harryt. Még csak most találkoztunk, de nagyon kedves volt velem. Majd legnagyobb bánatunkra anyu szólt, hogy ideje mennünk.

Hazafele menet megbeszéltem anyával, hogy ma is Suenál alszok, mert nem szeretne egyedül lenni. Szóval kitett minket a házuk előtt, majd elhajtott.
Mindketten hulla fáradtak voltunk, ezért gyorsan átöltöztünk, lefürödtünk, és eltettük magunkat holnapra.

2014. március 28., péntek

Szereplők

Hope Ross (19) 
Harry Styles (20) 
Niall Horan (20)
Zayn Malik (21)
Louis Tomlinson (22) 
Liam Payne(21)